2010. április 26., hétfő

Mire vágysz? Én megadhatom. 9. rész

Utolsó blog-bejegyzésemben arra térnék ki a témában, hogy mivel tudnánk/tudnának az okosok segíteni ezeken az embereken.

Biztosra veszem, hogy van olyan területe a témának, amiről még nem hallottam. Viszont nem tudom elképzelni, hogy vannak olyan területek, amiket eddig még más nem fedezett fel. A témámhoz kapcsolódó, mániás depresszióval foglalkozó oldalak kezdeményezései, mint a házi pszichológus, a kibeszélő oldalak, vagy a tájékoztatásul szolgáló oldalak nagyjából már mindent leírtak és kipróbáltattak. Mást talán nem is lehetne elképzelni ainternet világában, ugyanis ennél feljebb már csak egy gyógyszerautómata lehetne segítőkészebb a betegek számára. Mégis, mindenen lehet javítani...


Ha nekem kellene egy projectet indítanom a témában, akkor azt úgy tenném, hogy egy könnyen és gyorsan elérhető weblap címre teszek szert. Miután ez megvan, létrehoznék egy adatbázist, emlyekben a betegség tüneteit, fázisait és alternatív kezelését írnám le. (Nem azért alternatívat, mert másban nem hiszek, de ha lehet, ne eg internetes oldalon olvasottak miatt rohangáljunk orvoshoz gyógyszerért, hogy xy biztosan depresszióban szenved, gyorsan írjunk fel neki valamit...) Bizonyítékok szolgálnak alátámasztásul, hogy például a munkaterápia egy kisebb mennyiségű gyógyszerrel mekkora hatást képest kifejteni. Főleg erre koncentrálnék, az olyan dolgokra, amiket könnyű megszerezni, sikerélményt nyújtanak, és így apró lépésekben lehet haladni...

A második lépés lenne egy olyan fórumot létrehozni, ahol külön témákra vannak bontva a beszélgetések, végül is egy különálló topicokból összeálló fórumot készítenék. A lényeg az lenne benne, hogy külön kérés nélkül, talán csak az adminok javaslatára, saját internetes naplót lehetne benne létrehozni blog formában, az oldalon belül, ahol az emberek megoszthatják egymással a mindennapjaikat, de nem lenne meg az a veszély, hogy olyan egyének látogatnák meg a blogját, akik nem kíváncsiak erre, vagy átvergődni egy egész fórumon, mire megtalálja afelhasználó által kiírt üzenetet. Abból következtetve, hogy az emberek mennyire szeretnek magukról beszélni, és főleg ebben a topicban megfordult emberek mennyire szeretnek ennek a tevékenységnek hódolni, úgy gondolom, hogy sikere lehet a kezdeményezésnek.

Harmadjára, ott lenne egy pszichológus, aki hiteles és körültekintő választ tudna nyújtani azoknak a felhasználóknak, akik kérdeznek. Találkoztam már olyan oldalakkal, ahol kérdezhettek a fórumozók, és reverzibilis választ kaptak. Ezt szeretném kihasználni, és a női illetve tinédzser lapok leveleinek tapasztalata alapján, sosem lehet azt mondani, hogy nincs hülye kérdés. Ugyanis rengeteg van. Emellett tengernyi a tévhit, amikkel nehéz megküzdeni. Ebben is segíthetne az oldal.

Mindamellett, hogy az oldalnak könnyű címe van, így megjegyezni is egyszerű, olcsó és hatásos marketing megoldások kellenek. Nem véletlenül olyan népszerű manapság a twitter és a facebook. Gyors megoldás itt hirdetni. Nem csak azért, mert a depressziósok nagy része sokat internetezik, és halad a korral, de még a tömeg divat is hat rájuk, így valószínűleg van legalább egy facebook-os címük. És természetesen nem hagyhatjuk ki a startlap családot sem, itt is rögtön be kell kéredzkednünk a témával foglalkozó oldal címei közé.

Röviden és durván, ez lenne az én elképzelésem. Ha már feleannyira működne, mint amennyire hasznosnak szánnám, az már rég jó.

2010. április 25., vasárnap

Ki vagyok én? 8. rész

Sokan feltehetnénk ezt a kérdést, nemcsak azért, hogy kialakítsuk saját önképünket, hanem azért is, mert a mai világban ez már nem annyira egyértelmű. Végül is, mit tennénk, ha azt mondanák, hogy egyetlen szóval fejezd ki magad, mondd el, mi vagy te. Valószínűleg nem azt mondanád, hogy diák, feleség, vagy eladó. Sokkal pontosabb fogalmak kellenek azok, hogy tudd, ki vagy. Exhibicionista? Maximalista? Álmodozó? Lírai?

Nos, annyit elmondhatok, hogy a topicba írók egyetlen célja, az önkifejezés. Ezeket az embereket ugyanazon vágy hajtja, mégpedig, hogy a többiek megértsék és elfogadják őket, ezért pedig mindent megtesznek, oldalakat írnak magukról, gondolataikról, mert úgy hiszik, ha felhívják ezzel magukra a figyelmet, olyan emberek is olvashatják a hozzászólásaikat, akik szimpatizálnak velük, vagy megértik őket. Nem kreativitásuk vagy más tulajdonságuk miatt szeretnének barátkozni, ők olyan valakiket keresnek, akik annak ellenére, hogy depressziósok, megértik őket és kíváncsiak rájuk. Nem akarnak közösséget kovácsolni, hiszen nem egy fanklub tagjai, akik egy valamiért rajonganak. Beteg emberek ők, akik egy kis szeretetre és megértésre vágynak.

Itt senki sem birtokolhat információt, vagy más egyebet, hiszen nem is erről van szó. Mint az előbb mondtam, nincs közösségi tudatépítés - ezek az emberek épphogy egyedül érzik magukat, még ha közösségekbe tartoznak is. Ebből egyenesen következik az is, hogy semmiféle ambícióval nem bírnak, sem üzleti, sem szakmai téren.

Még egy szerepe lehet - sőt, van is -, az egymásnak segítés. A topic tagjai nem csak támogatják egymást, de társakra is lelnek egymásban. Valószínűleg több levélváltás után már komolyabb emberi kapcsolatok alakulhattak ki. Folyamatosan biztatják egymást, átsegítik egymást a nehezebb pillanatokon. Ha innen nézzük még egész összetartó tagokat ismerhetünk meg. Pedig ha másfajta megvilágításból nézzük a dolgokat, akkor teljesen más konklúziót tudunk leszűrni.

Végül is, a felhasználók többsége nem itt éli az életét, csupán segítséget nyújtani és önmagukat kifejezni járnak ide.

Ha már itt olyan jól elvagyunk... 7. rész

Nos, ebben a posztban főleg azt a funkciót tartom szem előtt, hogy van-e olyan eleme a topic kommunikációjának, ami online illetve offline megvalósításra törekszik.

Mivel ez a topic eléggé közel áll a mániás depressziósokhoz - mert főleg ilyen beállítottságú embereket tartalmaz a topic -, hiába barátgyűjtőnek indult, végül mégis olyan mindenki pszichológusa feladatot lát el. Az emberek itt olyan embereket ismerhetnek meg, akik meglátják bennünk, amit mások nem, mert már van tapasztalatuk ilyen téren. A kérdés az, hogy kialakult-e bármilyen forma arra nézve, hogy valami újat hoztak létre az internet világán belül. Jelentem, nem. Máshol is vannak beszélgetős topicok, és ők nem magáról a betegségről, vagy a definíciójáról beszélnek, alig említik azt. Ők csak társaságot keresnek...
Másrészt, sehol sem láttam még olyan kezdeményezést, ami újfajta módon segíthetne nekik, vagy bárhogy máshogy hozzájuk kapcsolódna.

Ha online módon nem hatnak egymásra, akkor offline módon kellene, de ez sem jött össze. Nincsenek olyan tevékenységek, amelyek arra utalnának, hogy ők összejárogatnak, programokat beszélnek meg, vagy bármilyen valós tevékenységet műveljenek, valós formájukban, nemcsak az interneten. (Ugyebár itt nem az e-mailezgetésről van szó. Az az előző ponthoz tartozik, és teljesen evidens. Ezért is nem említettem, és azért is, mert már vagy nyolcadszorra ismételném magam...)

A virtuális világ tud róluk, azonban nem tudják, vagy nem akarják megszólítani őket. Sokan foglalkoznak a depressziósokkal, sok róla az anyag, de valahogy senkinek nincs kedve az életunt emberkéket terelgetni. Mindenki tudja, hogy vannak depressziósok, ha máshonnan nem, akkor a tévéből értesülhetnek az öngyilkosságokról. (Oké, ez egy kicsit erős, de ez így van.) Mégis, ha meghalljuk, hogy valaki depressziós, akkor csak az jár a fejünkben, hogy szegény... vagy egyszerűen csak hülyének tartjuk, amiért képes annyira sajnálni magát, hogy még az ágyból sem kel fel. Nem sokaknak jut az eszébe, hogy akkor most én barátkozni fogok vele, mert az olyan jó lesz neki.

Említettem a televíziót, mint forrást. Ha csak nem Csernus ül a székében, vagy nem egy ember lövöldözött, vagy követett el öngyilkosságot, a depresszió kevés média figyelmet kap.

Ez elég sajnálatos, egyfelől a média, másfelől a társadalom részéről, de manapság ritka, ha egy idegenhez minden hátsó szándék nélkül, csupán hirtelen indíttatásból közelítünk, és próbálunk segíteni. Ezért nem is olyan meglepő, hogy sokan az internetet választják problémamegoldóként.

2010. április 6., kedd

Mániás depresszió a neten 6. rész

A topicom témája főleg olyanokat vonz, akik mániás depresszióban szenvednek, vagyis úgy érzik, hogy nem kellenek senkinek. Szeretném bemutatni, hogy milyen internetes tartalmak foglalkoznak a témával.

1. Ilyen Rihmel Zoltán publikációja vagy pedig a Kindler Medical oldalán olvasható. Sok cikk van a Házipatikán is. A bura-n is van egy cikk.

2. Internetes oldalak közül ott van a Webbeteg, a NICE, és a PszichoFészek. A lap.hu-n pedig egész honlap-adatbázist találunk.

3. Blogok közt van egy pszichológiával foglalkozó, egy saját, egy fórum, és egy másik fórum.

4. A wiki-n és a mimi-n definícókat is találunk. A házipatikán is van jó néhány meghatározás.

5. Nincs facebook-os csoport, de van iwiwes. Másfajta csoportokat nem találtam.

6. Ha a katalógusokat vagy az internetes eladó oldalakat nézzük, csak az antidepresszánsokat tudom felhozni, mint példát, másmilyen kapcsolat nem lehetséges a mániás depressziósok és a internetes shopok között.

Ennyi lett volna. Természetes lehetséges, hogy nem voltam elég körültekintő, és biztos vagyok benne, hogy rengeteg olyan oldal van, ahol feltűnik a mániás depresszió. Ezeket csupán példának hoztam fel, hogy mélyebb betekintést nyerjünk a témába.