Nos, ebben a posztban főleg azt a funkciót tartom szem előtt, hogy van-e olyan eleme a topic kommunikációjának, ami online illetve offline megvalósításra törekszik.
Mivel ez a topic eléggé közel áll a mániás depressziósokhoz - mert főleg ilyen beállítottságú embereket tartalmaz a topic -, hiába barátgyűjtőnek indult, végül mégis olyan mindenki pszichológusa feladatot lát el. Az emberek itt olyan embereket ismerhetnek meg, akik meglátják bennünk, amit mások nem, mert már van tapasztalatuk ilyen téren. A kérdés az, hogy kialakult-e bármilyen forma arra nézve, hogy valami újat hoztak létre az internet világán belül. Jelentem, nem. Máshol is vannak beszélgetős topicok, és ők nem magáról a betegségről, vagy a definíciójáról beszélnek, alig említik azt. Ők csak társaságot keresnek...
Másrészt, sehol sem láttam még olyan kezdeményezést, ami újfajta módon segíthetne nekik, vagy bárhogy máshogy hozzájuk kapcsolódna.
Ha online módon nem hatnak egymásra, akkor offline módon kellene, de ez sem jött össze. Nincsenek olyan tevékenységek, amelyek arra utalnának, hogy ők összejárogatnak, programokat beszélnek meg, vagy bármilyen valós tevékenységet műveljenek, valós formájukban, nemcsak az interneten. (Ugyebár itt nem az e-mailezgetésről van szó. Az az előző ponthoz tartozik, és teljesen evidens. Ezért is nem említettem, és azért is, mert már vagy nyolcadszorra ismételném magam...)
A virtuális világ tud róluk, azonban nem tudják, vagy nem akarják megszólítani őket. Sokan foglalkoznak a depressziósokkal, sok róla az anyag, de valahogy senkinek nincs kedve az életunt emberkéket terelgetni. Mindenki tudja, hogy vannak depressziósok, ha máshonnan nem, akkor a tévéből értesülhetnek az öngyilkosságokról. (Oké, ez egy kicsit erős, de ez így van.) Mégis, ha meghalljuk, hogy valaki depressziós, akkor csak az jár a fejünkben, hogy szegény... vagy egyszerűen csak hülyének tartjuk, amiért képes annyira sajnálni magát, hogy még az ágyból sem kel fel. Nem sokaknak jut az eszébe, hogy akkor most én barátkozni fogok vele, mert az olyan jó lesz neki.
Említettem a televíziót, mint forrást. Ha csak nem Csernus ül a székében, vagy nem egy ember lövöldözött, vagy követett el öngyilkosságot, a depresszió kevés média figyelmet kap.
Ez elég sajnálatos, egyfelől a média, másfelől a társadalom részéről, de manapság ritka, ha egy idegenhez minden hátsó szándék nélkül, csupán hirtelen indíttatásból közelítünk, és próbálunk segíteni. Ezért nem is olyan meglepő, hogy sokan az internetet választják problémamegoldóként.
Feliratkozás:
Megjegyzések küldése (Atom)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése