Magyar nyelvű források elemzése

Témánknak a Wikit választottuk, és a dolgozatunkhoz felhasznált linkek egy részének hasznosságát vizsgálnánk meg. Először a magyar nyelvűeket:

A Wikitravel a Wiki része, célja, hogy egy mindenki számára kereshető, mindenre kiterjedő útikalauzt hozzon létre. Az alábbi forrásokat használtuk fel:

http://wikitravel.org/hu/Kezd%C5%91lap

http://hu.wikipedia.org/wiki/Wikitravel

http://commons.wikimedia.org/wiki/Wikitravel

Főleg a Wiki különböző részei foglalkoznak a Wikitravellel (milyen meglepő), ők szolgáltatják a legtöbb információt és útmutatást a használathoz. A projektünkben többek között ez a rész is szerepet kap.

Az ECDL egy olyanfajta tudástár, mely számítástechnikai jegyzeteket tartalmaz, és hasonlóan a többi wikihez, ez is bárki által szerkeszthető.

http://www.ecdlweb.uw.hu/

Maga az oldal sok információt hordoz és segítségünkre volt a dolgozatkészítés közben. Mellesleg hasznos a vizsgára való felkészüléskor is, mert könnyen átlátható és érthető.

Angol nyelvű források

A TikiWiki egy hatalmas webalkalmazás-kiszolgáló, mely ingyenes és honlap, CMS, fórum fenttartására és építésére is fel lehet használni. Az alábbi linkekkel dolgoztunk:

www.tikiwiki.org

http://mattbarton.net/tikiwiki/tiki-index.php

A Wikiquote olyan idézetekből álló gyűjtemény, mely minden idézethez linkeket csatol a további kereséshez/informálódáshoz. Ezeket a linket használtuk fel:

http://en.wikiquote.org/wiki/Main_Page

http://hu.wikiquote.org/wiki/Kezd%C5%91lap

Innen információkat szerezhettünk a Wikiquote történetéről és felépítéséről, valamint a működéséről.

A SNIPSNAP egy olyan wiki, amely technológiákat integrál a wikikből és webblogokból egy szoftvernek. Ezen az oldalon tájékozódtunk:

http://www.wikimatrix.org/show/SnipSnap

A Social Software lehetővé teszi az interakciót és adatmegosztást. Ezt használja a Facebook, a YouTube, A MySpace, …

http://en.wikipedia.org/wiki/Social_software

http://socialsoftware.org/

Az oldalakról a történetet, a használatot, a használók körét és a falhasználhatósági sokszínűséget is elemezhettük.

Az igazat megvallva meglepett minket, hogy a wiki mennyire sok mindenben játszik szerepet. Viszont úgy gondolom, hogy átfogó képet fogunk alkotni róla, vagy legalábbis remélem.

Nos, egyelőre ennyi lenne, a többit majd a prezentációban meg lehet nézni.

Mire vágysz? Én megadhatom. 9. rész

Utolsó blog-bejegyzésemben arra térnék ki a témában, hogy mivel tudnánk/tudnának az okosok segíteni ezeken az embereken.

Biztosra veszem, hogy van olyan területe a témának, amiről még nem hallottam. Viszont nem tudom elképzelni, hogy vannak olyan területek, amiket eddig még más nem fedezett fel. A témámhoz kapcsolódó, mániás depresszióval foglalkozó oldalak kezdeményezései, mint a házi pszichológus, a kibeszélő oldalak, vagy a tájékoztatásul szolgáló oldalak nagyjából már mindent leírtak és kipróbáltattak. Mást talán nem is lehetne elképzelni ainternet világában, ugyanis ennél feljebb már csak egy gyógyszerautómata lehetne segítőkészebb a betegek számára. Mégis, mindenen lehet javítani...


Ha nekem kellene egy projectet indítanom a témában, akkor azt úgy tenném, hogy egy könnyen és gyorsan elérhető weblap címre teszek szert. Miután ez megvan, létrehoznék egy adatbázist, emlyekben a betegség tüneteit, fázisait és alternatív kezelését írnám le. (Nem azért alternatívat, mert másban nem hiszek, de ha lehet, ne eg internetes oldalon olvasottak miatt rohangáljunk orvoshoz gyógyszerért, hogy xy biztosan depresszióban szenved, gyorsan írjunk fel neki valamit...) Bizonyítékok szolgálnak alátámasztásul, hogy például a munkaterápia egy kisebb mennyiségű gyógyszerrel mekkora hatást képest kifejteni. Főleg erre koncentrálnék, az olyan dolgokra, amiket könnyű megszerezni, sikerélményt nyújtanak, és így apró lépésekben lehet haladni...

A második lépés lenne egy olyan fórumot létrehozni, ahol külön témákra vannak bontva a beszélgetések, végül is egy különálló topicokból összeálló fórumot készítenék. A lényeg az lenne benne, hogy külön kérés nélkül, talán csak az adminok javaslatára, saját internetes naplót lehetne benne létrehozni blog formában, az oldalon belül, ahol az emberek megoszthatják egymással a mindennapjaikat, de nem lenne meg az a veszély, hogy olyan egyének látogatnák meg a blogját, akik nem kíváncsiak erre, vagy átvergődni egy egész fórumon, mire megtalálja afelhasználó által kiírt üzenetet. Abból következtetve, hogy az emberek mennyire szeretnek magukról beszélni, és főleg ebben a topicban megfordult emberek mennyire szeretnek ennek a tevékenységnek hódolni, úgy gondolom, hogy sikere lehet a kezdeményezésnek.

Harmadjára, ott lenne egy pszichológus, aki hiteles és körültekintő választ tudna nyújtani azoknak a felhasználóknak, akik kérdeznek. Találkoztam már olyan oldalakkal, ahol kérdezhettek a fórumozók, és reverzibilis választ kaptak. Ezt szeretném kihasználni, és a női illetve tinédzser lapok leveleinek tapasztalata alapján, sosem lehet azt mondani, hogy nincs hülye kérdés. Ugyanis rengeteg van. Emellett tengernyi a tévhit, amikkel nehéz megküzdeni. Ebben is segíthetne az oldal.

Mindamellett, hogy az oldalnak könnyű címe van, így megjegyezni is egyszerű, olcsó és hatásos marketing megoldások kellenek. Nem véletlenül olyan népszerű manapság a twitter és a facebook. Gyors megoldás itt hirdetni. Nem csak azért, mert a depressziósok nagy része sokat internetezik, és halad a korral, de még a tömeg divat is hat rájuk, így valószínűleg van legalább egy facebook-os címük. És természetesen nem hagyhatjuk ki a startlap családot sem, itt is rögtön be kell kéredzkednünk a témával foglalkozó oldal címei közé.

Röviden és durván, ez lenne az én elképzelésem. Ha már feleannyira működne, mint amennyire hasznosnak szánnám, az már rég jó.

Ki vagyok én? 8. rész

Sokan feltehetnénk ezt a kérdést, nemcsak azért, hogy kialakítsuk saját önképünket, hanem azért is, mert a mai világban ez már nem annyira egyértelmű. Végül is, mit tennénk, ha azt mondanák, hogy egyetlen szóval fejezd ki magad, mondd el, mi vagy te. Valószínűleg nem azt mondanád, hogy diák, feleség, vagy eladó. Sokkal pontosabb fogalmak kellenek azok, hogy tudd, ki vagy. Exhibicionista? Maximalista? Álmodozó? Lírai?

Nos, annyit elmondhatok, hogy a topicba írók egyetlen célja, az önkifejezés. Ezeket az embereket ugyanazon vágy hajtja, mégpedig, hogy a többiek megértsék és elfogadják őket, ezért pedig mindent megtesznek, oldalakat írnak magukról, gondolataikról, mert úgy hiszik, ha felhívják ezzel magukra a figyelmet, olyan emberek is olvashatják a hozzászólásaikat, akik szimpatizálnak velük, vagy megértik őket. Nem kreativitásuk vagy más tulajdonságuk miatt szeretnének barátkozni, ők olyan valakiket keresnek, akik annak ellenére, hogy depressziósok, megértik őket és kíváncsiak rájuk. Nem akarnak közösséget kovácsolni, hiszen nem egy fanklub tagjai, akik egy valamiért rajonganak. Beteg emberek ők, akik egy kis szeretetre és megértésre vágynak.

Itt senki sem birtokolhat információt, vagy más egyebet, hiszen nem is erről van szó. Mint az előbb mondtam, nincs közösségi tudatépítés - ezek az emberek épphogy egyedül érzik magukat, még ha közösségekbe tartoznak is. Ebből egyenesen következik az is, hogy semmiféle ambícióval nem bírnak, sem üzleti, sem szakmai téren.

Még egy szerepe lehet - sőt, van is -, az egymásnak segítés. A topic tagjai nem csak támogatják egymást, de társakra is lelnek egymásban. Valószínűleg több levélváltás után már komolyabb emberi kapcsolatok alakulhattak ki. Folyamatosan biztatják egymást, átsegítik egymást a nehezebb pillanatokon. Ha innen nézzük még egész összetartó tagokat ismerhetünk meg. Pedig ha másfajta megvilágításból nézzük a dolgokat, akkor teljesen más konklúziót tudunk leszűrni.

Végül is, a felhasználók többsége nem itt éli az életét, csupán segítséget nyújtani és önmagukat kifejezni járnak ide.

Ha már itt olyan jól elvagyunk... 7. rész

Nos, ebben a posztban főleg azt a funkciót tartom szem előtt, hogy van-e olyan eleme a topic kommunikációjának, ami online illetve offline megvalósításra törekszik.

Mivel ez a topic eléggé közel áll a mániás depressziósokhoz - mert főleg ilyen beállítottságú embereket tartalmaz a topic -, hiába barátgyűjtőnek indult, végül mégis olyan mindenki pszichológusa feladatot lát el. Az emberek itt olyan embereket ismerhetnek meg, akik meglátják bennünk, amit mások nem, mert már van tapasztalatuk ilyen téren. A kérdés az, hogy kialakult-e bármilyen forma arra nézve, hogy valami újat hoztak létre az internet világán belül. Jelentem, nem. Máshol is vannak beszélgetős topicok, és ők nem magáról a betegségről, vagy a definíciójáról beszélnek, alig említik azt. Ők csak társaságot keresnek...
Másrészt, sehol sem láttam még olyan kezdeményezést, ami újfajta módon segíthetne nekik, vagy bárhogy máshogy hozzájuk kapcsolódna.

Ha online módon nem hatnak egymásra, akkor offline módon kellene, de ez sem jött össze. Nincsenek olyan tevékenységek, amelyek arra utalnának, hogy ők összejárogatnak, programokat beszélnek meg, vagy bármilyen valós tevékenységet műveljenek, valós formájukban, nemcsak az interneten. (Ugyebár itt nem az e-mailezgetésről van szó. Az az előző ponthoz tartozik, és teljesen evidens. Ezért is nem említettem, és azért is, mert már vagy nyolcadszorra ismételném magam...)

A virtuális világ tud róluk, azonban nem tudják, vagy nem akarják megszólítani őket. Sokan foglalkoznak a depressziósokkal, sok róla az anyag, de valahogy senkinek nincs kedve az életunt emberkéket terelgetni. Mindenki tudja, hogy vannak depressziósok, ha máshonnan nem, akkor a tévéből értesülhetnek az öngyilkosságokról. (Oké, ez egy kicsit erős, de ez így van.) Mégis, ha meghalljuk, hogy valaki depressziós, akkor csak az jár a fejünkben, hogy szegény... vagy egyszerűen csak hülyének tartjuk, amiért képes annyira sajnálni magát, hogy még az ágyból sem kel fel. Nem sokaknak jut az eszébe, hogy akkor most én barátkozni fogok vele, mert az olyan jó lesz neki.

Említettem a televíziót, mint forrást. Ha csak nem Csernus ül a székében, vagy nem egy ember lövöldözött, vagy követett el öngyilkosságot, a depresszió kevés média figyelmet kap.

Ez elég sajnálatos, egyfelől a média, másfelől a társadalom részéről, de manapság ritka, ha egy idegenhez minden hátsó szándék nélkül, csupán hirtelen indíttatásból közelítünk, és próbálunk segíteni. Ezért nem is olyan meglepő, hogy sokan az internetet választják problémamegoldóként.

Mániás depresszió a neten 6. rész

A topicom témája főleg olyanokat vonz, akik mániás depresszióban szenvednek, vagyis úgy érzik, hogy nem kellenek senkinek. Szeretném bemutatni, hogy milyen internetes tartalmak foglalkoznak a témával.

1. Ilyen Rihmel Zoltán publikációja vagy pedig a Kindler Medical oldalán olvasható. Sok cikk van a Házipatikán is. A bura-n is van egy cikk.

2. Internetes oldalak közül ott van a Webbeteg, a NICE, és a PszichoFészek. A lap.hu-n pedig egész honlap-adatbázist találunk.

3. Blogok közt van egy pszichológiával foglalkozó, egy saját, egy fórum, és egy másik fórum.

4. A wiki-n és a mimi-n definícókat is találunk. A házipatikán is van jó néhány meghatározás.

5. Nincs facebook-os csoport, de van iwiwes. Másfajta csoportokat nem találtam.

6. Ha a katalógusokat vagy az internetes eladó oldalakat nézzük, csak az antidepresszánsokat tudom felhozni, mint példát, másmilyen kapcsolat nem lehetséges a mániás depressziósok és a internetes shopok között.

Ennyi lett volna. Természetes lehetséges, hogy nem voltam elég körültekintő, és biztos vagyok benne, hogy rengeteg olyan oldal van, ahol feltűnik a mániás depresszió. Ezeket csupán példának hoztam fel, hogy mélyebb betekintést nyerjünk a témába.

Net nélkül élni vagy nem élni? 5. rész

Mi is lenne, ha nem lenne net? Lennének fórumok? Az a sok ember tudna a saját érdeklődésével azonos érdeklődésű embereket találni a környezetében? Valószínűleg nem. Bár attól függ, hogy milyen témájú érdeklődése van az illetőnek. Valószínű, hogy a foci, vagy a smikelés témájában nem lesz olyan nehéz megértő valakikre bukkanni. Na, az én topicom nem ilyen. Hiszen ki akarná bevallani, hogy MD-s? Valószínűleg senki sem. Na, de itt az internet, a személytelenség minden velejárójával. Ha nem akarom, hogy tudják, ki vagyok, hát nem tudják. Mekkora hatalamat ad az ember kezébe, hogy csak annyit oszt meg magáról az emberekkel, amennyit akar?

Ez egyik hozzászólásban találtam egy utalást arra, hogy jópáran Baja környékéről valók. Viccelődtek, hogy akár össze is futhatnának. Valószínűleg tartom, hogy nem tették meg.

Azon kívül, hogy említettem már, hogy rengeteg oldal foglalkozik a depresszióval és tüneteivel - így a terület teljesen lefedett -, semmilyen erre irányuló kommunikáció nincs. Egyetlen mondat sem kezdődik azzal, hogy Erről az olvastam, hogy...

Ha azt veszem alapul, hogy mikor születtek a bejegyzések, akkor sem tudok semmit sem kimutatni. Vannak, akik délután írtak, mások munkaidő közben, megint mások éjszakai baglyok, azért születnek hajnali egykor is hozzászólások.

Igazándiból ez az a topic, amit egyszerűen nem lehet megfejteni. Nincs benne semmi racionális séma, semmilyen olan alap, amit betartanának. Ezek a hozzászólások legjobban az élő beszédhez hasonlítanak, és annak az érzetét is szeretnék kelteni.

Olyan emberek gyülekezőhelye ez, akik egyébként nem vállalnák föl azt, hogy betegek, csak az internet homályában mutatják meg magukat. Már maga a táéma miatt is szinte lehetetlen lenne, hogy az internet nélkül ez a csoport tovább éljen. Nem is azért, mert sokan az ország különböző szegleteiben élnek, hanem azért, mert senki sem szeretné felfedni magát. Ezek az emberek megalázottnak, és sértettnek érzik magukat. Nem szeretnének újabb csalódást okozni másoknak, és saját magukban sem szeretnének újra csalódni - így inkább nem kötnek új kapcsolatokat a való életben, csupán az internet ad nekik támaszt.

Kapcsolatok 4. rész

Ha valakinek nem lenne elég a fórumi kapcsolattartás, e-mailezhetnek vagy felvehetik egymással a kapcsolatot más egyéb módon is. Erre találták ki a találkozókat, a telefont.

Személyes találkozást, a fórumot átolvasva, egyikük sem mert bevállalni.

Viszont e-mailben többször váltottak leveleket. A legkezdeményezőbb zombie 2x volt, ő Nagynullának és lilah2-nek is írt.

Ezen pár alkalom kivételével, mindenki teljesen meg van elégedve azzal, hogy a fórumon leírhatják a gondolataikat, és az ismerkedés is itt zajlik. Az előző posztben említettem, hogy nincsenek külső hivatkozások, pontosan azért, mert maga a fórumozó közösség nem érzi szükségét a közelebbi kapcsolatfelvételnek.

Van néhány hosszabb hozzászólás, amik már erősen filozofikus természetűek, ők valószínűleg csak azért írtak, hogy csillogtathassák magukat, semmi több.

Egyszer történt meg, hogy Nagynulla férje, a gyakran szídott MALWIN megjelent a topicban két hozzászólás erejéig, és kiosztott mindekni. Bár nem hiszem, hogy házastársak között beszélhetünk ilyesfajta találkozókról. De ők legalább személyes kapcsolatot ápoltak, igaz, olyat, amilyet, de legalább kapcsolatot.

Tehát, minden jól van így, ahogy van, senki sem szeretne közelebbről megismerkedni. Végül is, ki érezné jól magát egy csomó mániás depressziós között?!

Lesz-e az emberekből közösség? 3. rész

Érdekes megfigyelni, hogy a topicban semmit sem linkelnek be, semmire sem hivatkoznak, noha ez az internet, a Tudás Tárháza, senki sem használ semmilyen alternatívát arra, hogy hogyan lehetne a topicot bővíteni, esetleg mélyebben elmerülni benne külső hivatkozások segítségével.

Erre egyetlenegy magyarázatot tudok adni. Hogy az itt fórumozó emberek nem azért jöttek ide, hogy mások előre megírt hülyeségeit vagy orvosok diagnózisát hallgassák. Mint a mesében, ez is kétfelé vezethet. Az egyik, hogy nem érdekli őket, a másik pedig, hogy már olvasták őket. Ha az utóbbit választjuk, megérthetjük, hogy Nagynulla, aki azzal a szándékkal indította a topicot, hogy barátokat keres, már nagyon is ismeri a mániás depresszió minden tünetét és velejáróját, és nem akar róla beszélni. Hasonló háttérrel rendelkező embereket keres, akik már átmentek azon, amin ő, akik meg tudják érterni, akik nem ítélkeznek felette...

Ha pedig az előbbi tűnik valószínűbbnek, akkor sejnos semmit sem tudok hozzátenni a dologhoz.

Szóval, egy szó, mint száz, a csoport belterjesen létezik, szinte semmilyen kapcsolat nincs más oldalakkal, topicokkal.

Funkciók, azaz ki beszél és mit? 2. rész

Ebben a postban a kommunikáció egyes funkcióit vizsgálom meg a témában, vagyis a kérdés, hogy vannak, vagy nem vannak? :D

Főleg példákkal kellene illusztrálni, hogy milyenek is ezek a kommunikációs dolgok, amiket meg is próbálok tenni, és remélhetőleg csak úgy hemzsegni fog a szövegemben az építő jellegű, szép, kifejtett hosszászólások tömkelege.

A referenciális funkció a Jakobson-féle kommunikációs modell alapján a kommunikáció tájékoztatást szolgáló funkciója, az, amelyik a világra vonatkozik. Ilyen funkció, hogy tájékoztatás, nincs ebben a topicban, hacsak a személyes érzések és érzelmek nem ide tartoznak. Nem vitatkoznak a világbékéről, és nem is írják le, hogy hogyan tudunk maghasadást előidézni.

Az emotív, expresszív funkciót tölt be végül is az összes hozzászólás. Mindegyikük szeretne a másikra hatni, a saját problémáját leírni. Szeretnének valamiféle reakciót kiváltani az emberekből, hogy válaszoljanak nekik. Ugyebár a topic címéből kiindulva a legtöbb hozzászólás mafukról az írókról és életükről szól. Mindegyikük saját jelentéktelenségét hangsúlyozza, de mikor egy társuk állítja ugyanezt, próbálják meggyőzni, hogy ez nem így van...
pl. Nagynulla átlagos kifakadása, vagy egy új jövevény bemutatkozása.

A konatív funkció a szövegben érvényesülő kommunikatív funkció (kommunikációs funkciók), amelynek során az olvasóra, hallgatóra, gondolkodására, cselekvésére tudatosan hatni kívánás dominál.Ezek a hozzászólások hasonlóak az előző bekezdésben foglaltakhoz. Mint mondtam, a figyelemfelkeltés a cél. Néha azért próbálják rávenni egymást néhány dologra.

A fatikus funkció a beszédpartnerek közötti kapcsolattartó funkció. Sokan jöttek a topicba, hogy segítséget kérjenek, barátkozzanak. Néhányan maradtak egy kis időre, de általában mindenki lemorzsolódott. Az a néhány vélemény váltási időszak viszont aktív kommunikációval folyt, próbáltak segíteni, leveleztek, tudták egymásról, hogy éppen mi bántja őket, mit csinálnak, ... Van, mikor egy egész oldalon keresztül zombie2x és lilah2 beszélget: itt.

A metanyelvi funkció, mikor a szöveg metanyelvi szerepű lesz, ha a nyelvi kódra irányul. A felek megértették egymást,ha mégsem, értem itt az olyanokat, akik sértegetni jöttek a fórumozókat, akkor általában a sértegető fél hagyta el a topicot. Igazából ezek egy-egy hozzászólást eredményeztek az évek alatt. A többiek jól kommunikálnak. Van aki viccel, és van, aki Nagynulla nevével szórakozik.

A poetikai funkció, a közleményre, a kifejezésre irányuló funkció. Itt a hozzászólások tartalmáról szeretnék beszélni, nem egy olyan hsz van, mikor az író idéz - verset, idézetet dr. Csernustól, egyebet... Legtöbbjük érvényre jutattja, amit ki szeretne fejezni, megérteti magát, habár kezdetben a topicnyitónak voltak ezzel nehézségei.

Akik már nem kellenek senkinek. avagy beszélgessünk a lelki problémáinkról 1. rész

Az órára választott témám az index fórumából a fent nevezett Akik már nem kellenek senkinek. nevezetű topic lett.

A topic nyitója és kezdeményezője Nagynulla nevű felhasználó volt, aki 2003. április 25-én indította útjára a szóáradatát, hét hónappal az után, hogy egy ugyanilyen témájú fórumot, a Gondoltál már az öngyilkosságra??? nevezetűt elindította volna. A két topicból az utóbbiban sokkal több élet mutatkozik, közel 10 000 hozzászólással, míg a választott topicom alig 300 hsz-szel kullog utána.

A topic háromszor halt ki hosszabb időre, de eddig még mindig jött olyan új nick, ami újra felvette a beszélgetés fonalát, vagyis azt, hogy senki sem szereti őket, nem érzik, hogy foglalkoznának velük, és terhükre vannak embertársaiknak. Ez a fórum fő vezérfonala, habár a fórum jóvoltából végignézhetjük a topicnyitó lelki és párkapcsolati változásait.

A topicnyitó szándéka főleg az volt, hogy a korábban nyitott topicjában kapott hozzászólásokkal ellentétben, most ne bírálni és elítélni akarják, hanem barátokat szeretett volna szerezni ilyen módon, olyan embereket, akik hasonló cipőben járnak, és képesek átérezni a problémáit. A cím elég hatásvadászra sikerült, hiszen ez a mondat minden ember depressziós pillanatában felmerül, így együtt lehet vele érezni, és figyelemfelkeltésnek sem utolsó.

Mint ahogy mondtam, kezdetben a topic eléggé dinamikus volt, napi több tíz-húsz hozzászólás is megfigyelhető. Nagynulla elmaradozásával párhuzamosan viszont kihalt a topic, viszont ha valaki megtalálta a süllyesztőben, Nagynulla nem volt rest válaszolni. Habár a topicban jó pár ember megfordult, mondhatjuk, hogy egyedül Nagynulla - a későbbi MeseMeseMeskete - tartott ki a fórum mellett.

Viszont Nagynulla igen érdekes változáson ment keresztül. Ahogy olvastam a hozzászólásait, egyetlen olyan mondata sem volt, ahol mást próbált meg vigasztalni, mindig csakis saját magáról beszélt, ha pedig nem írtak, őt az sem zavarta, kifejtette gondolatait akár négy hozzászólásban is, csakhogy teljen a hely... Nagynulla boldogtalan, 5 gyermekes anyuka - érdekes, hogy az előző topic nyitásakor, már úgy érezte, hogy senki nem szereti, pedig akkor 5 hónapos terhes volt -, úgy érzi a férje nem szereti, ronda, mihaszna, nem is jó tanár, nem is jó anya, de még feleségnek is csapnivaló, sőt, a férje szeretőt tart. Később, mikor már elhatározza, hogy ez így nem mehet tovább, társat talál, de nem meri elhagyni a férjét a gyerekei miatt. Végül, nyolc év után otthagyja a férjét, és boldog párkapcsolatban él...

De az új tagok kétféle csoportba sorolhatóak. Volt, aki saját élményét és lelki világát szerette volna megosztani a nagyközönséggel - nem mondom el senkinek, elmondom hát mindenkinek alapon. Őket szívesen fogadták, próbálták vigasztalni, és külön megfigyelni, hogy hogyan adtak tippeket és javaslatokat a szenvedőknek, hogyan próbálták meggyőzni őket arról, hogy értékes emberek.
És ott volt - talán csak egy ilyen ember lehetett -, aki nem tanácsért jött, hanem beszólni, megalázni a többieket. Elhihetjük, hogy egy öngyilkosságon gondolkodó embernek nem éppen az a lelki vágya a mániás depressziójában, hogy valaki azt mondja neki, hogy fejezze be a nyavalygást, és álljon a talpára, mert így csak egy senki lesz belőle...

A topic legutolsó hozzászólása 2010. február 16-án íródott, pontosan egy hete. Lehet, hogy eltünedeztek már a résztvevők, de az utolsó katona kitart. MeseMeseMeskete szeretettel várja a beszélgetni vágyókat és a problémásokat. Hiszen van tapasztalata.